Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra…MATEKRA IS!

„Lapot kérünk…!”

Harmadik alkalommal írok a RecepTúrába, és persze most is csak olyan dolgokról, amikre tökéletes recept nincsen. Azért valamit egészen biztosan kifőztünk tanítványaimmal együtt a Városközponti Iskola Felső-vámház Utcai Általános Iskolájában 2005 és 2009 között, mert a játékokat a közben eltelt időben kipróbáló gyerekek és pedagógusok véleménye szerint a „Lapot kérünk!” játékdoboz legalábbis… fogyasztható!

Mint minden jó szakácskönyvben, a játékdobozhoz tartozó kézikönyvben is találhatók egyszerűbb és nehezebb „receptek”, gyorsan, vagy csak órák alatt elkészíthetők, no és persze ott a „kezdőknek” vagy „haladóknak”. Fenti lehetőségek közül én most egy egyszerűbbet választottam. Valójában ez még csak nem is főétel – sokkal inkább előétel -, kiragadni se nagyon lehetne egy ötfogásos menüsorból.

„Csúsztatós”

Az alaprecept évszázadokon keresztül hagyományozódott apáról fiúra, s ez a „fogás”nemcsak Európa közepén, hanem pl. a skandináv országokban és még sokkal messzebbre eső tájakon is megjelent az asztalokon. A mi vidékünkön a legelterjedtebb neve máig is a „Csapd le csacsi!”

A recept egy új ízlésvilágnak megfelelve csupán annyit változott, hogy megfűszereztük egy kis matekkal.

Hozzávalók:

·        kártyacsomag

·        ízlés szerint korongok vagy pálcikák

·        3-5 (6 és 10 év közötti tudásra éhes) kisgyermek

·        egy csipetnyi ész…

Főzési idő: általában azonnal „bejön”. Hagyományos tűzhelyen (meleg) és mikro(csoport)ban is. (Mikrohullám: egy hullámhosszon vagyunk a gyerekekkel!)

A „játék” (vagyis a „fogás”):

Játékosonként (egy személyre leosztott adagonként) négy lapot osztunk, több lap nincs is a játékban. Mindenki megnézi a saját lapjait, a cél az, hogy 4 egyező értékű legyen a kezünkben, vagyis összeálljon a „négyes”. A feleslegesnek ítélt lapot a gyerekek lerakják maguk elé, majd egyszerre átcsúsztatják a tőlük jobbra ülő társuknak.

Akinél először összegyűlik négy egyforma értékű lap, feltűnés nélkül leteszi maga elé, vagy épp ellenkezőleg - ízlések és pofonok -, látványosan lecsapja. A „bohóckodásnak” is teret engedünk, nevetni is szabad, néha kötelező! (Fűszer.) Ő a győztes. A többieknek azonnal kapcsolniuk kell, nekik is le kell tenniük a lapjaikat, mert az a vesztes, aki utoljára eszmél. Néha szanaszét repülnek a hirtelenjében elengedett lapok.

A győztes a játék végén köteles felfordítani a kártyáit, megnevezni, a többiek pedig ellenőrzik, hogy valóban egyforma értékűek-e a lapok.

Mi van a lapokon? Természetesen nem a piros király meg az ász. Első osztályban a számlálást segítő pöttyök, virágok, gombák, s előbb utóbb a negyedik lap maga a számjegy lesz. A játék egy későbbi változatában a négy egyező értékű lapot az 56/7, 32/4, 64/8, 40/5 stb. adják. Aztán egy másik kártyakészletben ott van az 1 m, 10 dm, 100 cm, 1000 mm, a profiknak meg a fél méter + 50 cm, 500 mm + 5 dm és hasonló lapokból összeálló négyesek. Aggódni nem kell! Csak idő kérdése, előbb utóbb mindenkiből „profi” lesz! A játék kezdő szakaszában még lassan jön össze a négy „csúsztatásra készen álló kéz”, a gyerekek hosszasan gondolkodnak, kérdezgetik egymást. A „játékérték” még gyenge, a „Csapd le csacsi!” ősi receptje azonban jó, működik.  A gyerekek nem adják fel! Fél óra játék után éppen hogy rápillantanak a lapjaikra, és máris választanak, leraknak. („Játék lesz a játékból”, itt az idő, nehezíteni kell rajta!)

A csúsztatós tökéletesen játszható a törtekkel is. Itt a kártyákon a tört alakban felírt szám (3/4), a helyes matematikai kifejezés, és a törtek fogalmának képi, rajzos megjelenítései alkotnak „négyeseket”.

Ha pedig valóban főzni akarunk, el lehet készíteni a „spaghetti, darált hús, ketchup, sajt” stb. négyeseket is!

A menüsornak természetesen ezzel nincs vége. Ahogy azonos alapanyagokból többféle finom étel is főzhető, az egy adott kártyacsomaggal végezhető tevékenységek se merülnek ki a csúsztatósban. Maradjunk annyiban, hogy ez most csak a „kóstoló” volt!

Mindazok, akik ezek után „éhesek maradtak” - vagy rövid ismertetőim után megjött az étvágyuk -, a Tanítás-Tanulás szakmódszertani folyóirat 2009-es és 2010-es számaiban olvashatnak más recepteket, a kézikönyvben pedig egyéb fortélyokra is kitérek.

Végezetül pedig utalva a kiadvány bevezetőjében megfogalmazott utolsó sorra - „a puding próbája az evés” -, csak annyit szeretnék mondani, hogy én a gyerekeket „megfőztem ”.

Forrás: Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra... matekra is. In: Receptúra, 2011. 7-10 p.