Kaló Bernadett: A tanulás hatékonyságának fejlesztése a harmadik osztályban

Már harmadik éve olvashatjátok ajánlásomat, melyben jobbnál jobb játékokat írok le nektek. Remélem az előző két év feladatait ti is sikerrel kipróbáltátok, és a tapasztalataitok hasonlóak voltak, mint az általam leírtak.

Újabb játékokat szeretnék bemutatni, melyeket az osztályommal nagy örömmel játszunk.

Hotelportás

Képzeljük el, hogy külföldön vagyunk egy szállodában. Valamilyen oknál fogva képtelenek vagyunk megszólalni, pedig nagyon fontos dolgot kellene közölnünk a portással. Közlendőnket így csak testbeszéddel tolmácsolhatjuk. A feladat: meg kell értetnünk magunkat a portással. A portás beszélhet. Kérdéseit értjük, megjegyzéseire is tudunk reagálni, csak beszélni, hangot adni nem tudunk.

Mindenki saját maga által kitalált történetet értessen meg a portással. Nehezíthető a feladat, ha előre elkészített szituációk közül húznak egyet a játékosok.

A játékvezető irányíthatja a játék könnyítését, nehezítését. Ismerve a csoporttagokat, mindenkinek olyan szituációt ad, amelyet előreláthatólag meg tud oldani. (Ezt észrevétlenül kell megtenni, pl. könnyítés, ha könnyen elmutogatható szavakat használ, de azokból sokat.)

Egy szituáció, amely alapján már játszhatunk is:

Most érkeztél meg a hotelba. Értesd meg a portással, hogy neked egy második emeleti kétágyas szoba kell, amelyhez tartozik fürdőszoba is. Lehetőleg erkélyes legyen, és a kilátás a tengerre nézzen.

A gyerekek saját maguk is találhatnak ki szituációkat , melyeket el is játszhatnak. Az osztályunk nagyon szereti, szívesen játszanak saját szituációkat. A portás segítségeként megérkezhet az „éjszakai váltás”, így ketten találhatják ki, mit is akar a vendég.

Ez a játék alkalmas a szociális kompetencia fejlesztésére, illetve a metakommunikáció gyakorlására.

Telefon

A kezdő játékos felveszi a telefont (tanító), és elkezd beszélni valamelyik gyerekről az osztályból. Csupa olyan dolgokat mond, amikről a hívott fél magára ismerhet, rájöhet, hogy róla van szó. Amikor ez megtörtént, akkor ő is felveszi a képzeletbeli telefont, vagyis jelzi, hogy megkapta az üzenetet. Most ő kezd beszélni valaki másról.

Lehetőleg ne nézzünk arra, akit „felhívtunk”.

Fontos dolgokról beszéljünk, ne hajszínről, magasságról, hanem egy kitalált történetbe, cselekménybe fűzzük bele a felhívott személyre jellemző tulajdonságokat.

Izgalmas játék, hiszen ha általános információkat mondanak, akkor nehéz magunkra ismerni. Szívesen játszanak ilyent is.

Szókincsfejlesztésre alkalmas játék.

Szívesen lennék, sohasem lennék

A csoportvezető meghatároz öt dolgot (növény, állat, tárgy, természeti jelenség, bútor), és utána arra kéri a csoport tagjait, hogy mindenki írja az egyes kategóriák mellé azt, milyen növény, állat, tárgy… szeretne lenni, illetve mi az, ami egyáltalán nem szeretne lenni. Minden választ meg kell indokolni.

( Néhány példa:

     szívesen lennék: CICA- az emberek általában szeretik és kényeztetik.

                               PÁLMA- szép és díszes növény, törődnek vele, gondozzák.

                               ÉKSZER- ajándékba adják, és aki kapja, féltett kincsként

                                             őrzi.

                               KÖLTÖZŐ MADÁR- szabad, repül, sok helyen jár.

     nem szeretnék lenni:  FENYŐ- szúrós természetű és hűvösséget sugall.

                                     KUKA- mindenféle szemetet dobnak bele és büdös.

                                     BÉKA- ki van szolgáltatva az embereknek, csúnya.

                                     CERUZA- hamar elkopik, utána senki sem törődik vele.

                                     KAKTUSZ- mindenkit megszúr, senkit nem enged a

                                                        Közelébe, magányos.)

Ebben a játékban az a legjobb, hogy nincs két egyforma válasz. (a kaktuszra érkezett olyan válasz is, hogy azért szeretne lenni, hogy akit kell, távol tudja tartani magától)

Önismereti játék, hiszen sok mindent meg lehet tudni a gyerekekről válaszaik alapján.

Az idei gyűjteménybe is a kedvenceim kerültek be, remélem jót játszotok majd a gyerekekkel együtt.

Forrás: Kaló Bernadett: A tanulás hatékonyságának fejlesztése  a harmadik osztályban. In: Receptúra, 2011. 11-15 p.

Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra…MATEKRA IS!

„Lapot kérünk…!”

Harmadik alkalommal írok a RecepTúrába, és persze most is csak olyan dolgokról, amikre tökéletes recept nincsen. Azért valamit egészen biztosan kifőztünk tanítványaimmal együtt a Városközponti Iskola Felső-vámház Utcai Általános Iskolájában 2005 és 2009 között, mert a játékokat a közben eltelt időben kipróbáló gyerekek és pedagógusok véleménye szerint a „Lapot kérünk!” játékdoboz legalábbis… fogyasztható!

Mint minden jó szakácskönyvben, a játékdobozhoz tartozó kézikönyvben is találhatók egyszerűbb és nehezebb „receptek”, gyorsan, vagy csak órák alatt elkészíthetők, no és persze ott a „kezdőknek” vagy „haladóknak”. Fenti lehetőségek közül én most egy egyszerűbbet választottam. Valójában ez még csak nem is főétel – sokkal inkább előétel -, kiragadni se nagyon lehetne egy ötfogásos menüsorból.

„Csúsztatós”

Az alaprecept évszázadokon keresztül hagyományozódott apáról fiúra, s ez a „fogás”nemcsak Európa közepén, hanem pl. a skandináv országokban és még sokkal messzebbre eső tájakon is megjelent az asztalokon. A mi vidékünkön a legelterjedtebb neve máig is a „Csapd le csacsi!”

A recept egy új ízlésvilágnak megfelelve csupán annyit változott, hogy megfűszereztük egy kis matekkal.

Hozzávalók:

·        kártyacsomag

·        ízlés szerint korongok vagy pálcikák

·        3-5 (6 és 10 év közötti tudásra éhes) kisgyermek

·        egy csipetnyi ész…

Főzési idő: általában azonnal „bejön”. Hagyományos tűzhelyen (meleg) és mikro(csoport)ban is. (Mikrohullám: egy hullámhosszon vagyunk a gyerekekkel!)

A „játék” (vagyis a „fogás”):

Játékosonként (egy személyre leosztott adagonként) négy lapot osztunk, több lap nincs is a játékban. Mindenki megnézi a saját lapjait, a cél az, hogy 4 egyező értékű legyen a kezünkben, vagyis összeálljon a „négyes”. A feleslegesnek ítélt lapot a gyerekek lerakják maguk elé, majd egyszerre átcsúsztatják a tőlük jobbra ülő társuknak.

Akinél először összegyűlik négy egyforma értékű lap, feltűnés nélkül leteszi maga elé, vagy épp ellenkezőleg - ízlések és pofonok -, látványosan lecsapja. A „bohóckodásnak” is teret engedünk, nevetni is szabad, néha kötelező! (Fűszer.) Ő a győztes. A többieknek azonnal kapcsolniuk kell, nekik is le kell tenniük a lapjaikat, mert az a vesztes, aki utoljára eszmél. Néha szanaszét repülnek a hirtelenjében elengedett lapok.

A győztes a játék végén köteles felfordítani a kártyáit, megnevezni, a többiek pedig ellenőrzik, hogy valóban egyforma értékűek-e a lapok.

Mi van a lapokon? Természetesen nem a piros király meg az ász. Első osztályban a számlálást segítő pöttyök, virágok, gombák, s előbb utóbb a negyedik lap maga a számjegy lesz. A játék egy későbbi változatában a négy egyező értékű lapot az 56/7, 32/4, 64/8, 40/5 stb. adják. Aztán egy másik kártyakészletben ott van az 1 m, 10 dm, 100 cm, 1000 mm, a profiknak meg a fél méter + 50 cm, 500 mm + 5 dm és hasonló lapokból összeálló négyesek. Aggódni nem kell! Csak idő kérdése, előbb utóbb mindenkiből „profi” lesz! A játék kezdő szakaszában még lassan jön össze a négy „csúsztatásra készen álló kéz”, a gyerekek hosszasan gondolkodnak, kérdezgetik egymást. A „játékérték” még gyenge, a „Csapd le csacsi!” ősi receptje azonban jó, működik.  A gyerekek nem adják fel! Fél óra játék után éppen hogy rápillantanak a lapjaikra, és máris választanak, leraknak. („Játék lesz a játékból”, itt az idő, nehezíteni kell rajta!)

A csúsztatós tökéletesen játszható a törtekkel is. Itt a kártyákon a tört alakban felírt szám (3/4), a helyes matematikai kifejezés, és a törtek fogalmának képi, rajzos megjelenítései alkotnak „négyeseket”.

Ha pedig valóban főzni akarunk, el lehet készíteni a „spaghetti, darált hús, ketchup, sajt” stb. négyeseket is!

A menüsornak természetesen ezzel nincs vége. Ahogy azonos alapanyagokból többféle finom étel is főzhető, az egy adott kártyacsomaggal végezhető tevékenységek se merülnek ki a csúsztatósban. Maradjunk annyiban, hogy ez most csak a „kóstoló” volt!

Mindazok, akik ezek után „éhesek maradtak” - vagy rövid ismertetőim után megjött az étvágyuk -, a Tanítás-Tanulás szakmódszertani folyóirat 2009-es és 2010-es számaiban olvashatnak más recepteket, a kézikönyvben pedig egyéb fortélyokra is kitérek.

Végezetül pedig utalva a kiadvány bevezetőjében megfogalmazott utolsó sorra - „a puding próbája az evés” -, csak annyit szeretnék mondani, hogy én a gyerekeket „megfőztem ”.

Forrás: Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra... matekra is. In: Receptúra, 2011. 7-10 p.