Pedagógus Minősítő Rendszer

Országos tanfelügyelet: KÉZIKÖNYV ÁLTALÁNOS ISKOLÁK SZÁMÁRA

Oktatási Hivatal: Útmutató a pedagógusok minősítési rendszeréhez

Nemzeti Pedagógus Kar - Nemzeti Pedagógus Kar Előkészítő Bizottsága

 

Nemzeti Pedagógus Kar megalakulására vonatkozó szabályozás, melyet a  Nemzeti Pedagógus Kar Előkészítő Bizottsága adott közre

Budapest, 2013. szeptember 2. 

 Nemzeti Pedagógus Kar

Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges

    Elmúlt nyáron előadásokat tartottam az Egyesült Államok nyugati partvidékének három egyetemén (California, Oregon, Washington Universities).

Előadásaim sikerét annak köszönhettem, hogy a video-bemutatóimon szereplő gyerekek nem voltak válogatott tanulók. Arra a kérdésre, hogy kik a problémás gyerekeim, azt válaszoltam: minden gyerek problémás. S ha felmerül a kérdés: kik a tehetséges tanítványaim? – Szívem szerint azt felelem: valamennyi tehetséges. Pedig közismert tény, hogy tanítványaim felvételi válogatás nélkül kerülnek hozzám, és csoportjaimból még soha egyetlen gyereket sem küldtem el. 

Mit értek a tehetségük alatt?

   Azt a potenciális lehetőséget, hogy megfelelő érzelmi megerősítéssel valamiféle egyedien szép tulajdonságuk, sajátos képességük kibontakozhat. Ez a hit az eredményes pedagógia alapja.

   A különböző agymezők fejlettségének minősége természetesen született adottságoktól függ és a tehetség szintjéhez ez szolgáltat alapot. Azonban az adottságok változatai olyan sokféle színezetűek, hogy a képességek megszámlálhatatlan kombinációban demonstrálódhatnak. Mivel minden gyermek egyéni különlegesség, mérhetetlenül sokféle képesség-változatot láttam és látok folyton kibontakozni. Ezek csak ámulatra késztetnek.

   A családokban felnövő testvérek különbözőségeit figyelmes szülők regisztrálni szokták, okos szülők értékelik, sőt élvezik is. Sajnálatosképp a csoportos nevelés (óvoda, iskola) körülményei közt az egyéni változatok értékelése ritka kivétel. Értékelést elsősorban azok a tulajdonságok és képességek kapnak, amelyek a csoport egyöntetűségét segítik elő. Gyakran tapasztaltam, hogy ez az alapvető pedagógiai tévedés milyen rombolásra képes. Nemcsak a tehetséges gyerekek szárnyait nyesegeti minden megnyilvánulásukban, hanem az úgynevezett átlagos gyerekek önértékelését is elporlasztja. S ebben a kiegyenlítésre törekvésben válik hamuvá az a sok tehetség-szikra is, amelynek a sajátos problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű gyerekek belső melegét kellene hevítenie.

   Példaként felhozom a zenei tehetségek eseteit. Felismerésükre a mostani kiválogatási módszerek nem alkalmasak. A zenei általános iskolák vizsgáin a tehetség-mutatók közül csak néhányat vizsgálnak, részleteiben, nem is megbízhatóan. A zenei hallás aktív megnyilvánulásait nézik, azaz annak egyes fajtáit.

   Például az éneklési, azaz előadói készséget alapjaiban befolyásolja az, hogy a gyermeknek milyen éneklési gyakorlata és előadói tapasztalata van. Számos esetben tapasztaltam, hogy a biztonságosan fellépő, harsányan éneklő gyerekek zenei képességei később nem bizonyultak elégségesnek, hanem lassú fejlődésükkel lemaradnak olyan gyerekek mögött, akik a felvételinél tapasztalatlanságuk miatt még gyengén szerepeltek.

   A felvételi vizsga anyagában szerepel dallam-motívum visszaéneklése első hallásra. A dallam-motívum visszaéneklésénél a rövidlélegzetű zenei memória érvényesülhet, azonkívül a vokális koordináltság, tehát az a képesség, hogy a hallott dallamot megjegyezze és vissza is tudja énekelni. Ez igen nagy részben tanult képesség, mindenesetre az előkészület megfelelő tréningjével jól megközelíthető produkció lehet.

   A ritmus-motívum visszatapsolása hasonlóképp. Egyáltalán nem biztos az, hogy a kivételes ritmusérzék ilyenféle feladatban megmutatkozik. Valószínűbb, hogy pontos megfigyelő képességére támaszkodik az a gyerek, aki ezt tudja. A ritmus belső megérzése sokkal komplikáltabb művelet, részt vesz benne a gyermek teljes személyisége, az egész teste is.

   A zene hangrezgései a test egészét átjárják, a csontokat és üregeket, a lágy részeket és a keringő nedveket is. A bőr teljes felülete fogadja a hangokat, nemcsak a fül.

   A zenei tehetség vizsgálata semmiképp nem történhet egyetlen alkalommal, a gyermek számára szorongást okozó szituációban. A zenei tehetség egyik összetevője az átlagosnál érzékenyebb idegrendszer. Zenei tehetségű gyermek ezért érzékenyebb az érzelmi megterhelésekre, tehát jobban reagál a szorongást kiváltó tényezőkre is. Ezen kívül a zene iránti érzelmei mélyebbek, összetettebbek, nem könnyen előhívhatók, demonstrálhatók

   A felvételi vizsgák helyzete nem alkalmas arra, hogy a zenére hangoltság pszichés megnyilvánulásai ott felszínre jussanak. A felvételiző gyerek még akkor is szorong, ha kivételesen megértő és tapintatos tanárok fogadják. A felvételiztető zenetanárok empátiás érzéke és pszichológiai felkészültsége sem nevezhető általánosnak. A felvételi vizsgákon követelményeket támasztanak, ahelyett, hogy érzelmi megközelítésre törekednének.

 De az ott adott idő nem is elég arra, hogy a gyerek érzékelhesse a biztonságos érzelmi támaszt, aki előtt bensőséges élményeiről nyilatkozhat. Márpedig a tehetséges gyerek számára a zene bensőséges élmények sorozatát adja, már egészen kicsi korától kezdve.

   A tehetséges gyerek már igen korán beépít zenei élményeket úgy, hogy azokra belső válaszai és ezeken épülő elvárásai alakulnak ki. Annak a felnőttnek, aki ezekhez a zenéhez fűződő élményekhez szeretne közelférkőzni, biztonságosan azonos érzelmi fogadófélnek kell lennie. Érzelmi hovatartozását nemcsak magatartása és kifejező eszközei közlik, hanem az a művészi tartalom is, amellyel tulajdon lelki beállítottságáról hírt ad.

   A zenei tehetségek felkutatása és speciális külön gondozása azért is szükséges volna, mert ez idő szerint csak a tehetségesek kis hányada részesül magasabbfokú zenei képzésben. A komoly zenei képzés ugyanis olyan intenzív igénybevételt követel, amely a gyerekek szabadidejét szinte egymagában felemészti. A hangszer kezelésének fiziológiai nehézségeiről, a gyakorlás ártalmairól, deformáló elváltozásairól dr. Kovács Géza és Négyesiné Pásztor Zsuzsa másfél évtizedes vizsgálati leírásaiból olvashatunk. Ha a gyermek rendszeresen fáradt állapotban kényszerül gyakorlásra, vagy fizikai felépítésében, izomzatában és csontrendszerében nincs kellőképp felkészítve a hangszer kezelésének nehézségeire, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a törés. A gyermek feladja a küzdelmet azért, hogy hangszeren kifejező készséget szerezzen. A zeneiskolák igen nagy arányú lemorzsolódásának ez az oka.

   Tapasztalataink szerint az érzékeny idegzetű zenei tehetségű gyermekek alkatilag gyengébbek, fáradékonyabbak társaiknál. Nehezebben tűrik a csoportos nevelés szokásos körülményeit, az állandó zajt és az egysíkú figyelést. Egyszerűen nem jut erejük arra, hogy tulajdon adottságaik gazdagságával foglalkozzanak. Elveszítik a bátorságukat, önmagukba vetett hitüket. Tehetségük mutatóit, jelzéseit el is rejtik. A visszafojtott energiahullámok önmagukat emésztik fel, s fokozatosan megsemmisülnek azok a belső értékek, amelyeknek kifelé demonstrálódva állandó friss táplálékot kellene kapniuk.

   A zenei tehetséget példaként hoztam fel. Hasonlóképp vérezhetnek el másfajta tehetség adottságaival rendelkező gyermekek is, hiszen a tehetség egyik velejárója, hogy tulajdonosát könnyen sebezhetővé teszi.

   Azonban a nem kiemelkedő tehetségű gyerekek személyiségének gondozása éppolyan fontos, mint a tehetségek felismerése. A tehetséges gyermek nem izolált lény, hanem aktív közösségben él és ebben kell fejlődnie, majd alkotnia is. Életének kiegyensúlyozottsága, tevékenységének eredményessége függ attól, hogy társadalmi közegében miképp fogadják. A befogadás, a szeretet örömélményei erősítik meg személyiségét és teljesítik ki alkotó készségeit. A szeretet és elfogadás élményeit pedig gyermekkorától kell kapnia és adnia.

Dr. Kokas Klára

Forrás: Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges. In: Receptúra, 2010. 47-51 p.

A pedagógusok előmeneteli rendszere

A rendszer bevezetésének ütemezése

A Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 64-65. § szól a pedagógusok új előmeneteli rendszeréről. A törvény „kerettörvény”, ezért a részletszabályokról a 2012. második félévében kiadásra kerülő kormányrendelet szól majd a törvény 94. § g. pontjának felhatalmazása alapján.

A törvény 95. § (3) értelmében a pedagógus előmeneteli rendszer 2013. szeptember 1-én lép hatályba.

A már pályán lévő pedagógusok első minősítése 2013. szeptember 1. és 2018. június 30. között megtörténik. A pedagógusok minősítésüket követő év első napján kerülhetnek magasabb fokozatba. A magasabb fokozatba kerülés első lehetséges időpontja 2014. január 1. 

A pedagógus életpálya szakaszai

A pedagógus életpálya egy kétéves gyakornoki időszakból, és három – kivételes esetben négy – további fokozatból áll: pedagógus I., pedagógus II., pedagógus III. (mesterpedagógus), és kutatótanár fokozatból. A pedagógus I. és a pedagógus II. fokozatba lépés kötelező, a többi fokozat elérése azonban már nem. A pálya csúcsát a mesterpedagógusi/kutatótanári fokozat jelenti, amelyet leghamarabb 14 év alatt lehet elérni.

Pedagógus I. fokozatba az léphet, aki megfelelt a gyakornokság lezárását jelentő minősítő vizsgán, míg a pedagógus II. fokozathoz minősítés szükséges, amelyet legkorábban a fokozatba kerülést követő hatodik tanév során lehet megszerezni. A pedagógus III. (mesterpedagógus) fokozat elérésének feltétele a pedagógus szakvizsga megszerzése, legalább 14 éves pedagógusi munkaviszony, valamint a második minősítés megszerzése, míg kutatótanár az lehet, aki tudományos fokozattal, legalább 14 éves pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, rendszeresen publikál és megszerezte a második minősítést. 

Új pedagógus bértábla

Az új pedagógus előmeneteli rendszer és az ehhez kapcsolódó új pedagógus bértábla minden nevelési-oktatási intézményben dolgozó pedagógusra vonatkozik. A pedagógus-bérek értékállóságának megőrzése érdekében az illetményalap főiskolai végzettség esetén a mindenkori minimálbér száznyolcvan, egyetemi végzettség esetén kétszáz százaléka. (65. § (2)).

A különböző fokozatokhoz eltérő illetmények tartoznak, ugyanakkor megmarad a háromévenkénti béremelési automatizmus is. Az új pedagógus bértábla tehát már nemcsak a megszerzett képesítéseket és a pályán töltött éveket veszi figyelembe, hanem a minősítés eredményét is. A nem állami, nem önkormányzati fenntartású intézmények pedagógusaira ugyanezek az elvek érvényesek.

Fontos alapelv, hogy az új rendszer bevezetésekor senki nem kereshet kevesebbet a jelenlegi fizetésénél. Az új pedagógus bértáblát a törvény 7. számú melléklete tartalmazza, a nevelési-oktatási intézményekben alkalmazottak számára járó pótlékokról pedig a törvény 8. számú melléklete rendelkezik. 

Előmeneteli szabályok a pályán lévő pedagógusok számára

A 2013. szeptember 1-én már legalább két éve pályán lévő pedagógusok első minősítésükig a pedagógus I. fokozatba tartoznak, a háromévenkénti előrelépési automatizmusnak megfelelő kategóriába.

A rendszer bevezetésekor legalább 8 éve pályán lévők első sikeres minősítésüket követően a pedagógus II. fokozatba kerülnek. A legalább 14 éves tanári tapasztalattal, pedagógus-szakvizsgával, illetve tudományos fokozattal rendelkező pedagógusok minősítésüket követően egyből a pedagógus III. (mesterpedagógus), illetve kutatótanári fokozat szakmai gyakorlatnak megfelelő kategóriájába kerülhetnek, átugorva ezzel a pedagógus II. fokozatot.

Azokra a pedagógusokra, akik a rendszer bevezetését követő 10. tanév végéig elérik a nyugdíjkorhatárt, nem vonatkozik a minősítési kötelezettség. Amennyiben nem szereznek minősítést, a pedagógus I. fokozat szakmai gyakorlatuknak megfelelő kategóriájában maradnak pályájuk végéig. Amennyiben úgy döntenek, hogy részt akarnak venni a minősítésen, saját döntésük alapján megtehetik.

A nem állami, nem önkormányzati fenntartású intézmények pedagógusaira ugyanezek a szabályok érvényesek. 

A minősítési eljárás

A minősítési eljárás összetett folyamat a minősítés szempontjai, az eljárásban résztvevők, a módszerek és a minősítő eljárás időtartama tekintetében is. Az eljárás során minden pedagógusra egységes, nyilvános szabályok vonatkoznak. A bizottság a jelölt teljes körű iskolai tevékenységét vizsgálja. A minősítő eljárás során a bizottság a jogszabályokban és a pedagógusok munkaköri leírásában megfogalmazott alapvető kötelezettségekre kiemelten támaszkodik.

A minősítő vizsgát és minősítési eljárást a kormányhivatal szervezi. A minősítő vizsgára és a minősítési eljárásra a pedagógus a kormányhivatalnál kell jelentkezni.

A minősítő vizsga és a minősítési eljárás három fős bizottság előtt zajlik. A bizottság elnöke a kormányhivatal által delegált, erre a célra felkészített köznevelési szakértő. A bizottságnak tagja továbbá:

- Gyakornok minősítő vizsgája esetén: a pedagógusképző felsőoktatási intézmény felkészített oktatója és a pedagógust alkalmazó köznevelési intézmény vezetője,

- Minősítési eljárás esetén: a Pedagógus Kamara felkészített szakértője/ a Kamara megalakulásáig egy másik, az értékelt pedagógus munkáltatójával azonos feladatot ellátó köznevelési intézmény pedagógusa és a pedagógust alkalmazó köznevelési intézmény vezetője.

Alkotói szabadság

A legalább pedagógus II. fokozatot elért pedagógusok a jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén egyéves alkotói szabadságra pályázhatnak. Az alkotói szabadságot tízévente, az életpálya alatt legfeljebb három alkalommal lehet igénybe venni. 

Forrás: Magyarországi Pedagógusok Egyesülete