Kerékgyártó Éva - Kórósi Kálmánné (összeáll.): Feladatgyűjtemény a tanulási képesség fejlesztéséhez

Differenciált egyéni bánásmód sorozat
Az általános iskolák kezdő szakasza számára
Tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokhoz
Sorozatszerkesztő: Hamrák Anna

FELADATGYŰJTEMÉNY A TANULÁSI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSÉHEZ 

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KERÉKGYÁRTÓ ÉVA  - KÓRÓSI KÁLMÁNNÉ   
LEKTORÁLTA, SZERKESZTETTE: OROSZLÁNY PÉTER


BUDAPEST  : OKI PTK, 2000

Kaló Bernadett: A tanulás hatékonyságának fejlesztése a harmadik osztályban

Már harmadik éve olvashatjátok ajánlásomat, melyben jobbnál jobb játékokat írok le nektek. Remélem az előző két év feladatait ti is sikerrel kipróbáltátok, és a tapasztalataitok hasonlóak voltak, mint az általam leírtak.

Újabb játékokat szeretnék bemutatni, melyeket az osztályommal nagy örömmel játszunk.

Hotelportás

Képzeljük el, hogy külföldön vagyunk egy szállodában. Valamilyen oknál fogva képtelenek vagyunk megszólalni, pedig nagyon fontos dolgot kellene közölnünk a portással. Közlendőnket így csak testbeszéddel tolmácsolhatjuk. A feladat: meg kell értetnünk magunkat a portással. A portás beszélhet. Kérdéseit értjük, megjegyzéseire is tudunk reagálni, csak beszélni, hangot adni nem tudunk.

Mindenki saját maga által kitalált történetet értessen meg a portással. Nehezíthető a feladat, ha előre elkészített szituációk közül húznak egyet a játékosok.

A játékvezető irányíthatja a játék könnyítését, nehezítését. Ismerve a csoporttagokat, mindenkinek olyan szituációt ad, amelyet előreláthatólag meg tud oldani. (Ezt észrevétlenül kell megtenni, pl. könnyítés, ha könnyen elmutogatható szavakat használ, de azokból sokat.)

Egy szituáció, amely alapján már játszhatunk is:

Most érkeztél meg a hotelba. Értesd meg a portással, hogy neked egy második emeleti kétágyas szoba kell, amelyhez tartozik fürdőszoba is. Lehetőleg erkélyes legyen, és a kilátás a tengerre nézzen.

A gyerekek saját maguk is találhatnak ki szituációkat , melyeket el is játszhatnak. Az osztályunk nagyon szereti, szívesen játszanak saját szituációkat. A portás segítségeként megérkezhet az „éjszakai váltás”, így ketten találhatják ki, mit is akar a vendég.

Ez a játék alkalmas a szociális kompetencia fejlesztésére, illetve a metakommunikáció gyakorlására.

Telefon

A kezdő játékos felveszi a telefont (tanító), és elkezd beszélni valamelyik gyerekről az osztályból. Csupa olyan dolgokat mond, amikről a hívott fél magára ismerhet, rájöhet, hogy róla van szó. Amikor ez megtörtént, akkor ő is felveszi a képzeletbeli telefont, vagyis jelzi, hogy megkapta az üzenetet. Most ő kezd beszélni valaki másról.

Lehetőleg ne nézzünk arra, akit „felhívtunk”.

Fontos dolgokról beszéljünk, ne hajszínről, magasságról, hanem egy kitalált történetbe, cselekménybe fűzzük bele a felhívott személyre jellemző tulajdonságokat.

Izgalmas játék, hiszen ha általános információkat mondanak, akkor nehéz magunkra ismerni. Szívesen játszanak ilyent is.

Szókincsfejlesztésre alkalmas játék.

Szívesen lennék, sohasem lennék

A csoportvezető meghatároz öt dolgot (növény, állat, tárgy, természeti jelenség, bútor), és utána arra kéri a csoport tagjait, hogy mindenki írja az egyes kategóriák mellé azt, milyen növény, állat, tárgy… szeretne lenni, illetve mi az, ami egyáltalán nem szeretne lenni. Minden választ meg kell indokolni.

( Néhány példa:

     szívesen lennék: CICA- az emberek általában szeretik és kényeztetik.

                               PÁLMA- szép és díszes növény, törődnek vele, gondozzák.

                               ÉKSZER- ajándékba adják, és aki kapja, féltett kincsként

                                             őrzi.

                               KÖLTÖZŐ MADÁR- szabad, repül, sok helyen jár.

     nem szeretnék lenni:  FENYŐ- szúrós természetű és hűvösséget sugall.

                                     KUKA- mindenféle szemetet dobnak bele és büdös.

                                     BÉKA- ki van szolgáltatva az embereknek, csúnya.

                                     CERUZA- hamar elkopik, utána senki sem törődik vele.

                                     KAKTUSZ- mindenkit megszúr, senkit nem enged a

                                                        Közelébe, magányos.)

Ebben a játékban az a legjobb, hogy nincs két egyforma válasz. (a kaktuszra érkezett olyan válasz is, hogy azért szeretne lenni, hogy akit kell, távol tudja tartani magától)

Önismereti játék, hiszen sok mindent meg lehet tudni a gyerekekről válaszaik alapján.

Az idei gyűjteménybe is a kedvenceim kerültek be, remélem jót játszotok majd a gyerekekkel együtt.

Forrás: Kaló Bernadett: A tanulás hatékonyságának fejlesztése  a harmadik osztályban. In: Receptúra, 2011. 11-15 p.

Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra…MATEKRA IS!

„Lapot kérünk…!”

Harmadik alkalommal írok a RecepTúrába, és persze most is csak olyan dolgokról, amikre tökéletes recept nincsen. Azért valamit egészen biztosan kifőztünk tanítványaimmal együtt a Városközponti Iskola Felső-vámház Utcai Általános Iskolájában 2005 és 2009 között, mert a játékokat a közben eltelt időben kipróbáló gyerekek és pedagógusok véleménye szerint a „Lapot kérünk!” játékdoboz legalábbis… fogyasztható!

Mint minden jó szakácskönyvben, a játékdobozhoz tartozó kézikönyvben is találhatók egyszerűbb és nehezebb „receptek”, gyorsan, vagy csak órák alatt elkészíthetők, no és persze ott a „kezdőknek” vagy „haladóknak”. Fenti lehetőségek közül én most egy egyszerűbbet választottam. Valójában ez még csak nem is főétel – sokkal inkább előétel -, kiragadni se nagyon lehetne egy ötfogásos menüsorból.

„Csúsztatós”

Az alaprecept évszázadokon keresztül hagyományozódott apáról fiúra, s ez a „fogás”nemcsak Európa közepén, hanem pl. a skandináv országokban és még sokkal messzebbre eső tájakon is megjelent az asztalokon. A mi vidékünkön a legelterjedtebb neve máig is a „Csapd le csacsi!”

A recept egy új ízlésvilágnak megfelelve csupán annyit változott, hogy megfűszereztük egy kis matekkal.

Hozzávalók:

·        kártyacsomag

·        ízlés szerint korongok vagy pálcikák

·        3-5 (6 és 10 év közötti tudásra éhes) kisgyermek

·        egy csipetnyi ész…

Főzési idő: általában azonnal „bejön”. Hagyományos tűzhelyen (meleg) és mikro(csoport)ban is. (Mikrohullám: egy hullámhosszon vagyunk a gyerekekkel!)

A „játék” (vagyis a „fogás”):

Játékosonként (egy személyre leosztott adagonként) négy lapot osztunk, több lap nincs is a játékban. Mindenki megnézi a saját lapjait, a cél az, hogy 4 egyező értékű legyen a kezünkben, vagyis összeálljon a „négyes”. A feleslegesnek ítélt lapot a gyerekek lerakják maguk elé, majd egyszerre átcsúsztatják a tőlük jobbra ülő társuknak.

Akinél először összegyűlik négy egyforma értékű lap, feltűnés nélkül leteszi maga elé, vagy épp ellenkezőleg - ízlések és pofonok -, látványosan lecsapja. A „bohóckodásnak” is teret engedünk, nevetni is szabad, néha kötelező! (Fűszer.) Ő a győztes. A többieknek azonnal kapcsolniuk kell, nekik is le kell tenniük a lapjaikat, mert az a vesztes, aki utoljára eszmél. Néha szanaszét repülnek a hirtelenjében elengedett lapok.

A győztes a játék végén köteles felfordítani a kártyáit, megnevezni, a többiek pedig ellenőrzik, hogy valóban egyforma értékűek-e a lapok.

Mi van a lapokon? Természetesen nem a piros király meg az ász. Első osztályban a számlálást segítő pöttyök, virágok, gombák, s előbb utóbb a negyedik lap maga a számjegy lesz. A játék egy későbbi változatában a négy egyező értékű lapot az 56/7, 32/4, 64/8, 40/5 stb. adják. Aztán egy másik kártyakészletben ott van az 1 m, 10 dm, 100 cm, 1000 mm, a profiknak meg a fél méter + 50 cm, 500 mm + 5 dm és hasonló lapokból összeálló négyesek. Aggódni nem kell! Csak idő kérdése, előbb utóbb mindenkiből „profi” lesz! A játék kezdő szakaszában még lassan jön össze a négy „csúsztatásra készen álló kéz”, a gyerekek hosszasan gondolkodnak, kérdezgetik egymást. A „játékérték” még gyenge, a „Csapd le csacsi!” ősi receptje azonban jó, működik.  A gyerekek nem adják fel! Fél óra játék után éppen hogy rápillantanak a lapjaikra, és máris választanak, leraknak. („Játék lesz a játékból”, itt az idő, nehezíteni kell rajta!)

A csúsztatós tökéletesen játszható a törtekkel is. Itt a kártyákon a tört alakban felírt szám (3/4), a helyes matematikai kifejezés, és a törtek fogalmának képi, rajzos megjelenítései alkotnak „négyeseket”.

Ha pedig valóban főzni akarunk, el lehet készíteni a „spaghetti, darált hús, ketchup, sajt” stb. négyeseket is!

A menüsornak természetesen ezzel nincs vége. Ahogy azonos alapanyagokból többféle finom étel is főzhető, az egy adott kártyacsomaggal végezhető tevékenységek se merülnek ki a csúsztatósban. Maradjunk annyiban, hogy ez most csak a „kóstoló” volt!

Mindazok, akik ezek után „éhesek maradtak” - vagy rövid ismertetőim után megjött az étvágyuk -, a Tanítás-Tanulás szakmódszertani folyóirat 2009-es és 2010-es számaiban olvashatnak más recepteket, a kézikönyvben pedig egyéb fortélyokra is kitérek.

Végezetül pedig utalva a kiadvány bevezetőjében megfogalmazott utolsó sorra - „a puding próbája az evés” -, csak annyit szeretnék mondani, hogy én a gyerekeket „megfőztem ”.

Forrás: Auth Andrea: Receptúra - Nem csak olvasásra... matekra is. In: Receptúra, 2011. 7-10 p.

Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges

    Elmúlt nyáron előadásokat tartottam az Egyesült Államok nyugati partvidékének három egyetemén (California, Oregon, Washington Universities).

Előadásaim sikerét annak köszönhettem, hogy a video-bemutatóimon szereplő gyerekek nem voltak válogatott tanulók. Arra a kérdésre, hogy kik a problémás gyerekeim, azt válaszoltam: minden gyerek problémás. S ha felmerül a kérdés: kik a tehetséges tanítványaim? – Szívem szerint azt felelem: valamennyi tehetséges. Pedig közismert tény, hogy tanítványaim felvételi válogatás nélkül kerülnek hozzám, és csoportjaimból még soha egyetlen gyereket sem küldtem el. 

Mit értek a tehetségük alatt?

   Azt a potenciális lehetőséget, hogy megfelelő érzelmi megerősítéssel valamiféle egyedien szép tulajdonságuk, sajátos képességük kibontakozhat. Ez a hit az eredményes pedagógia alapja.

   A különböző agymezők fejlettségének minősége természetesen született adottságoktól függ és a tehetség szintjéhez ez szolgáltat alapot. Azonban az adottságok változatai olyan sokféle színezetűek, hogy a képességek megszámlálhatatlan kombinációban demonstrálódhatnak. Mivel minden gyermek egyéni különlegesség, mérhetetlenül sokféle képesség-változatot láttam és látok folyton kibontakozni. Ezek csak ámulatra késztetnek.

   A családokban felnövő testvérek különbözőségeit figyelmes szülők regisztrálni szokták, okos szülők értékelik, sőt élvezik is. Sajnálatosképp a csoportos nevelés (óvoda, iskola) körülményei közt az egyéni változatok értékelése ritka kivétel. Értékelést elsősorban azok a tulajdonságok és képességek kapnak, amelyek a csoport egyöntetűségét segítik elő. Gyakran tapasztaltam, hogy ez az alapvető pedagógiai tévedés milyen rombolásra képes. Nemcsak a tehetséges gyerekek szárnyait nyesegeti minden megnyilvánulásukban, hanem az úgynevezett átlagos gyerekek önértékelését is elporlasztja. S ebben a kiegyenlítésre törekvésben válik hamuvá az a sok tehetség-szikra is, amelynek a sajátos problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű gyerekek belső melegét kellene hevítenie.

   Példaként felhozom a zenei tehetségek eseteit. Felismerésükre a mostani kiválogatási módszerek nem alkalmasak. A zenei általános iskolák vizsgáin a tehetség-mutatók közül csak néhányat vizsgálnak, részleteiben, nem is megbízhatóan. A zenei hallás aktív megnyilvánulásait nézik, azaz annak egyes fajtáit.

   Például az éneklési, azaz előadói készséget alapjaiban befolyásolja az, hogy a gyermeknek milyen éneklési gyakorlata és előadói tapasztalata van. Számos esetben tapasztaltam, hogy a biztonságosan fellépő, harsányan éneklő gyerekek zenei képességei később nem bizonyultak elégségesnek, hanem lassú fejlődésükkel lemaradnak olyan gyerekek mögött, akik a felvételinél tapasztalatlanságuk miatt még gyengén szerepeltek.

   A felvételi vizsga anyagában szerepel dallam-motívum visszaéneklése első hallásra. A dallam-motívum visszaéneklésénél a rövidlélegzetű zenei memória érvényesülhet, azonkívül a vokális koordináltság, tehát az a képesség, hogy a hallott dallamot megjegyezze és vissza is tudja énekelni. Ez igen nagy részben tanult képesség, mindenesetre az előkészület megfelelő tréningjével jól megközelíthető produkció lehet.

   A ritmus-motívum visszatapsolása hasonlóképp. Egyáltalán nem biztos az, hogy a kivételes ritmusérzék ilyenféle feladatban megmutatkozik. Valószínűbb, hogy pontos megfigyelő képességére támaszkodik az a gyerek, aki ezt tudja. A ritmus belső megérzése sokkal komplikáltabb művelet, részt vesz benne a gyermek teljes személyisége, az egész teste is.

   A zene hangrezgései a test egészét átjárják, a csontokat és üregeket, a lágy részeket és a keringő nedveket is. A bőr teljes felülete fogadja a hangokat, nemcsak a fül.

   A zenei tehetség vizsgálata semmiképp nem történhet egyetlen alkalommal, a gyermek számára szorongást okozó szituációban. A zenei tehetség egyik összetevője az átlagosnál érzékenyebb idegrendszer. Zenei tehetségű gyermek ezért érzékenyebb az érzelmi megterhelésekre, tehát jobban reagál a szorongást kiváltó tényezőkre is. Ezen kívül a zene iránti érzelmei mélyebbek, összetettebbek, nem könnyen előhívhatók, demonstrálhatók

   A felvételi vizsgák helyzete nem alkalmas arra, hogy a zenére hangoltság pszichés megnyilvánulásai ott felszínre jussanak. A felvételiző gyerek még akkor is szorong, ha kivételesen megértő és tapintatos tanárok fogadják. A felvételiztető zenetanárok empátiás érzéke és pszichológiai felkészültsége sem nevezhető általánosnak. A felvételi vizsgákon követelményeket támasztanak, ahelyett, hogy érzelmi megközelítésre törekednének.

 De az ott adott idő nem is elég arra, hogy a gyerek érzékelhesse a biztonságos érzelmi támaszt, aki előtt bensőséges élményeiről nyilatkozhat. Márpedig a tehetséges gyerek számára a zene bensőséges élmények sorozatát adja, már egészen kicsi korától kezdve.

   A tehetséges gyerek már igen korán beépít zenei élményeket úgy, hogy azokra belső válaszai és ezeken épülő elvárásai alakulnak ki. Annak a felnőttnek, aki ezekhez a zenéhez fűződő élményekhez szeretne közelférkőzni, biztonságosan azonos érzelmi fogadófélnek kell lennie. Érzelmi hovatartozását nemcsak magatartása és kifejező eszközei közlik, hanem az a művészi tartalom is, amellyel tulajdon lelki beállítottságáról hírt ad.

   A zenei tehetségek felkutatása és speciális külön gondozása azért is szükséges volna, mert ez idő szerint csak a tehetségesek kis hányada részesül magasabbfokú zenei képzésben. A komoly zenei képzés ugyanis olyan intenzív igénybevételt követel, amely a gyerekek szabadidejét szinte egymagában felemészti. A hangszer kezelésének fiziológiai nehézségeiről, a gyakorlás ártalmairól, deformáló elváltozásairól dr. Kovács Géza és Négyesiné Pásztor Zsuzsa másfél évtizedes vizsgálati leírásaiból olvashatunk. Ha a gyermek rendszeresen fáradt állapotban kényszerül gyakorlásra, vagy fizikai felépítésében, izomzatában és csontrendszerében nincs kellőképp felkészítve a hangszer kezelésének nehézségeire, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a törés. A gyermek feladja a küzdelmet azért, hogy hangszeren kifejező készséget szerezzen. A zeneiskolák igen nagy arányú lemorzsolódásának ez az oka.

   Tapasztalataink szerint az érzékeny idegzetű zenei tehetségű gyermekek alkatilag gyengébbek, fáradékonyabbak társaiknál. Nehezebben tűrik a csoportos nevelés szokásos körülményeit, az állandó zajt és az egysíkú figyelést. Egyszerűen nem jut erejük arra, hogy tulajdon adottságaik gazdagságával foglalkozzanak. Elveszítik a bátorságukat, önmagukba vetett hitüket. Tehetségük mutatóit, jelzéseit el is rejtik. A visszafojtott energiahullámok önmagukat emésztik fel, s fokozatosan megsemmisülnek azok a belső értékek, amelyeknek kifelé demonstrálódva állandó friss táplálékot kellene kapniuk.

   A zenei tehetséget példaként hoztam fel. Hasonlóképp vérezhetnek el másfajta tehetség adottságaival rendelkező gyermekek is, hiszen a tehetség egyik velejárója, hogy tulajdonosát könnyen sebezhetővé teszi.

   Azonban a nem kiemelkedő tehetségű gyerekek személyiségének gondozása éppolyan fontos, mint a tehetségek felismerése. A tehetséges gyermek nem izolált lény, hanem aktív közösségben él és ebben kell fejlődnie, majd alkotnia is. Életének kiegyensúlyozottsága, tevékenységének eredményessége függ attól, hogy társadalmi közegében miképp fogadják. A befogadás, a szeretet örömélményei erősítik meg személyiségét és teljesítik ki alkotó készségeit. A szeretet és elfogadás élményeit pedig gyermekkorától kell kapnia és adnia.

Dr. Kokas Klára

Forrás: Dr. Kokas Klára: Minden gyerek tehetséges. In: Receptúra, 2010. 47-51 p.

Tanító - 2013. szeptember - 7. szám

• Csillag Ferenc: Párhuzamos történetek
• Hogyan csinálják a finnek?
• Markovits Judit: "Nem akarok iskolába járni!"
• Csillag Ferenc: Olvasóinknak ajánljuk
• Mészáros László - H. Tóth István: Bevezetés az ókori európai nevelésről való gondolkodásba (I.)
• Kováts Németh Mária: Kultúra és irodalom
• Horváth Gabriella: "A magyar romantika elkésett gyermeke" (I.)
• KÖNYVSAROK - D. Kendli Eszter: Stratégia és módszer
• Fodor Alice: A tanulás tanítása irodalomórán negyedikeseknek
• D. Kendli Eszter: Anyanyelvi figyelő
• Sturcz Istvánné: Módszertani szösszenetek - kellemes küzdelem az anyanyelvért
• Bosányi Éva: Modellezési feladatok kisiskolásoknak (is)

Forrás: Városközponti Általános Iskola Könyvtári Blogja